Szigetszentmiklóson született 1896. december 12-én. A budapesti tanítóképző elvégzése után az első világháború katonájaként az orosz frontra került, fogságba esett. A fogolytáborokban kórust, zeneiskolát szervezett, zenét oktatott. A fogságból hazatérve a főváros több iskolájában tanított és közben 1921-től 1925-ig a Zeneakadémián tanult. Kodály Zoltán zeneszerzés szakos növendéke volt.

1929-től a Zeneakadémia tanára lett, szolfézst, karvezetést, dalirodalom-ismeretet, kamaraéneket, magyar népzenét és ének-zenetanítási módszertant tanított. Húsz éven át vezette a Zeneakadémia énekkarát, a középiskolai ének-zenetanár-képzőt. Az Apponyi kollégium tanszékvezető tanára volt. Százával kerültek ki keze alól azok az énektanárok, akik az ő példáját követték és adták tovább zenei tudásukat, hivatásszeretetüket, az ifjúság nevelése iránti elkötelezettségüket.

Fáradhatatlan munkájának egyik eredménye az a magyar ének-zene-tanítási módszer, amely világhírt szerzett Magyarországnak. Kodály Zoltán biztatására 1944-ben megírja „Módszeres énektanítás a relatív szolmizáció alapján” című könyvét. Ezen új módszer szellemében írta az általános iskolák számára az „Énekeskönyvek” című tankönyvsorozatát. Pedagógiai működése során minden iskolatípusban tanított, ezenkívül a rádióban, majd a televízióban tartott zeneismertető előadásokat. Tanulmányokat írt magyar és külföldi szaklapokba.

Karmesterként is működött, számos budapesti énekkart vezényelt. Komponistaként műveit a Bartók és Kodály által kezdeményezett, népzenén alapuló stílusban írta. Ezek közül néhány: Domenica-szvit (nagy zenekarra), Mária Veronika misztériumjáték, Magyar Karácsony (daljáték), Arany János dalai (két dal zenekari kísérettel), vonós-négyesek, népdalfeldolgozások, kórusművek.

Hazája és népe érdekében kifejtett áldozatos tevékenységét azonban nem értékelték méltóképpen, 1959-ben nyugdíjazták. Életének utolsó tíz évében többször felkereste Észak- és Dél-Amerika magyar szórványait, népdalismertetéseivel, hazánkról szóló előadásaival erősítette az ott élők magyar identitását.

1982-ben Budapesten halt meg. Szülőfalujában, Szigetszentmiklóson helyezték el hamvait. 2001-ben munkásságát posztumusz Magyar Örökség díjjal tüntették ki.