Minden népnek megvan a maga zenei múltja.
Az évszázadok során kialakult népzenei hagyományainkban mindenki magára találhat.
A dallamokat és szövegeket szájhagyomány útján adta át egyik nemzedék a másiknak. Ezért egy dalnak számtalan változata ismeretes, de lényeges vonásait mindig megtartva.
A népi dalkincs tudatos gyűjtése, lejegyzése több mint száz éve kezdődött. 
Bartók Béla és Kodály Zoltán a magyar népzenében két alapvető stílust különböztetett meg: a honfoglalás korára visszautaló régit, és az újat, amelynek kialakulását több mint másfél évszázaddal ezelőttre tehetjük.

JÚNIUS HAVI NÉPDALUNK:

Gyűjtés helye: Kismartos (Nyitra megye), Dobi Géza gyűjtése

Előadásmód: Tempo giusto
Lelőhely: Marosszék (Maros-Torda megye) Bartók Béla gyűjtése
Kadencia: (sorzárlatok): 5, 5,
Dallamvonal: ereszkedő
Hangkészlet: l,-t,-d/di-r-m-fi-s
Ambitus: (hangterjedelem): 1-7
Hangsor: két rendszerű, mixolíd - eol
Szillabika: (szótagszám): 18, 13, 13, heteroszillabikus
Sorszerkezet: A, B, Bv
Szerkezet: strófikus
Pódia: (soronkénti ütemszám): 6, 4, 4, tripódikus
Metria: heterometrikus
Ritmika: izoritmikus
Funkció: táncdal
Stílusréteg: Ótörök ősréteg – kisambitusú (Bartók-rend szerint régi stílus)