Minden népnek megvan a maga zenei múltja.
Az évszázadok során kialakult népzenei  hagyományainkban mindenki magára találhat.
A dallamokat és szövegeket szájhagyomány útján adta át egyik nemzedék a másiknak. Ezért egy dalnak számtalan változata ismeretes, de lényeges vonásait mindig megtartva.
A népi dalkincs tudatos gyűjtése, lejegyzése több mint száz éve kezdődött. 
Bartók Béla és Kodály Zoltán a magyar népzenében két alapvető stílust különböztetett meg: a honfoglalás korára visszautaló régit, és az újat, amelynek kialakulását több mint másfél évszázaddal ezelőttre tehetjük.

SZEPTEMBER HAVI NÉPDALUNK:

Gyűjtés helye: Gagybátor (Abaúj megye), Béres Ferenc gyűjtése

Ősz, a levelek már sárgulnak. Ilyen hangulathoz - alaphangra kisterc kívánkozik. Úgy is történik.  A hangneme mégis inkább a pentatonra hajlik. Sárga - színes táj, hűvösödő hajnalok, az érzés mindent meghatároz : zeneileg a sorok hasonlósága valósítja meg a hangulat monotóniáját.

Előadásmód: Tempo giusto
Lelőhely: Gagybátor (Abaúj megye) Béres Ferenc gyűjtése
Kadencia (sorzárlatok): 1 (1) 5
Dallamvonal: kupolás
Hangkészlet: s,-l,-t,-d-r-m-s-l
Ambitus (hangterjedelem): VII - 8
Hangsor: pien hangos (ti) lá pentaton
Szillabika (szótagszám): 17, 17, 12, 17, heteroszillabikus
Sorszerkezet: A, A, B, A
Szerkezet: stófikus
Pódia (soronkénti ütemszám): izopódikus -tetrapódikus
Metria: izometrikus
Ritmika: heteroritmikus
Funkció: táncdal
Stílusréteg: XIX. - XX. század (új stílus)