Minden népnek megvan a maga zenei múltja.
Az évszázadok során kialakult népzenei hagyományainkban mindenki magára találhat.
A dallamokat és szövegeket szájhagyomány útján adta át egyik nemzedék a másiknak. Ezért egy dalnak számtalan változata ismeretes, de lényeges vonásait mindig megtartva.
A népi dalkincs tudatos gyűjtése, lejegyzése több mint száz éve kezdődött. 
Bartók Béla és Kodály Zoltán a magyar népzenében két alapvető stílust különböztetett meg: a honfoglalás korára visszautaló régit, és az újat, amelynek kialakulását több mint másfél évszázaddal ezelőttre tehetjük.

JANUÁR HAVI NÉPDALUNK:

Gyűjtés helye: Sepsiszentgyörgy (Háromszék), M. L. gyűjtése, 1913

Az Estefelé kezdetű népdalunk első egyike legősibb zenéinknek, végre nem nagyterces a záróhangra - tehát moll jellegű/de nem az...!/.

Új stílusú: a kezdet, ereszkedő, 'lejtős' dallamvonala sötétedő,- kissé régies, és nyugodt hangulatú. Estefelé, igazi s békés estéket ilyennek érzünk manapság is. Hangulatfestő, amit a műzenében madrigalizmusnak nevezhetnénk.

A középső két sor moll 4/6 hangzattal indít, ennek ereje a sorvégző D hangra is rávetül, ott is érezzük még a hatását. Maga a dallam a pentaton felé lejt, hiszen hiányzik a G=FÁ hang belőle./Egyszer sem fordul elő!/

A moll hármas kezdetű  B sorok a moll felé egyensúlyozzák a hangzás jellegét.

Szigorúan és játékosan 11 szótagszámú.