Minden népnek megvan a maga zenei múltja.
Az évszázadok során kialakult népzenei hagyományainkban mindenki magára találhat.
A dallamokat és szövegeket szájhagyomány útján adta át egyik nemzedék a másiknak. Ezért egy dalnak számtalan változata ismeretes, de lényeges vonásait mindig megtartva.
A népi dalkincs tudatos gyűjtése, lejegyzése több mint száz éve kezdődött.
Bartók Béla és Kodály Zoltán a magyar népzenében két alapvető stílust különböztetett meg: a honfoglalás korára visszautaló régit, és az újat, amelynek kialakulását több mint másfél évszázaddal ezelőttre tehetjük.
DECEMBER HAVI NÉPDALUNK:
Gyűjtés helye: Baracs (Fejér megye), Bartók Béla gyűjtése
Elemzéseinket olyan népdallal folytassuk, amely erősen különbözik az eddigi háromtól!
Váltakozó ütemű régi stílusú dallam. La - dó - re - mi az induló négy hang, majd a szó, ami lent szólal meg, igen gazdaságosan. /Képzeljük, milyen nehéz is lenne fönt kiénekelni!!/ Az első sor picit fölfelé lépdel,ezáltal nyitottabb.
A második: két hang híján azonos, de zártabb. Az utána következő rész 5-tel lejjebb haladva pontos mása az előzőeknek. Tulajdonképpen az első sor/A/ H hangja az egyetlen 'rendszeridegen' hang, - a régi elemzők azt mondanák: átmenő hang. A népzenét jobban ismerők: pien hang. A pentaton fokok közötti átmenőhang. / Kínában és a Keleten általánosan előforduló./
Szótagszáma: 11