Minden népnek megvan a maga zenei múltja.
Az évszázadok során kialakult népzenei hagyományainkban mindenki magára találhat.
A dallamokat és szövegeket szájhagyomány útján adta át egyik nemzedék a másiknak. Ezért egy dalnak számtalan változata ismeretes, de lényeges vonásait mindig megtartva.
A népi dalkincs tudatos gyűjtése, lejegyzése több mint száz éve kezdődött. 
Bartók Béla és Kodály Zoltán a magyar népzenében két alapvető stílust különböztetett meg: a honfoglalás korára visszautaló régit, és az újat, amelynek kialakulását több mint másfél évszázaddal ezelőttre tehetjük.

MÁJUS HAVI NÉPDALUNK:

Gyűjtés helye: Kismartos (Nyitra megye), Dobi Géza gyűjtése

Kismartos Felvidéken, Szlovákiában található. A szöveg szerint is „Szép helyen van”, mégis szomorúság tölt el? Miért is?
Beteg a szeretőm a szegény."
"Elvágtam az ujjam, jaj de fáj."
Nagy hangközlépések jellemzik minden irányban, ellenben hétfokúsága hiánytalan. Végül:
"Kicsiny a szeretőm, de csinos."
Örömteli, vidám hangulat, mégsem követheti zenei váltás. Így teljes, egységes.

Előadásmód: Tempo giusto
Lelőhelye: Kismartos (Nyitra megye) Dobi Géza gyűjtése
Kadencia (sorzárlatok): 1 (5) 8
Dallamvonal: kupolás
Hangkészlet: l,-t,-d-r-m-f-s-l-t-d'
Ambitus (hangterjedelem): 1-10
Hangsor: hétfokú lá-sor (eol)
Szillabika (szótagszám): 9, 9, 11, 9, heteroszillabikus
Sorszerkezet: A  B Bv A
Szerkezet: strófikus
Pódia (soronkénti ütemszám): izopódikus - bipódikus
Metria: izometrikus
Ritmika: heteroritmikus
Funkció: táncdal
Stílusréteg: XIX. - XX. század (új stílus)