Minden népnek megvan a maga zenei múltja.
Az évszázadok során kialakult népzenei  hagyományainkban mindenki magára találhat.
A dallamokat és szövegeket szájhagyomány útján adta át egyik nemzedék a másiknak. Ezért egy dalnak számtalan változata ismeretes, de lényeges vonásait mindig megtartva.
A népi dalkincs tudatos gyűjtése, lejegyzése több mint száz éve kezdődött. 
Bartók Béla és Kodály Zoltán a magyar népzenében két alapvető stílust különböztetett meg: a honfoglalás korára visszautaló régit, és az újat, amelynek kialakulását több mint másfél évszázaddal ezelőttre tehetjük.

FEBRUÁR HAVI NÉPDALUNK:

Gyűjtés helye: Békésgyula, Bartók Béla gyűjtése

Új idők új fuvallata! Határozott dúr jellegű. A záró G hang a fölülről jövő dallamtól nagyobb erősítést már nem is kaphatna!  Végig, a dallam egészében ez a "fő-hang", sajátos módon középen helyezkedik el. A két D oktávot alkotva közrefogja, alulról kvartra; fölülről kvintre. Hangterjedelme is ennyi csupán ennyi. A hangok felrakása, elhelyezkedése művészi, jól énekelhető.

Előadásmód: Tempo giustoKadencia (sorzárlatok): 1 (V) V
Dallamvonal: kupolás
Hangkészlet: s,-l,-t,-d-r-m-f-s
Ambitus (hangterjedelem): 1-8
Hangsor: hétfokú dó-sor (Dúr)
Szillabika (szótagszám): 13, 12, 12, 13, heteroszillabikus
Sorszerkezet: A B B  A
Szerkezet: strófikus
Pódia (soronkénti ütemszám): izopódikus - 5
Metria: izometrikus
Ritmika: heteroritmikus
Funkció: táncdal
Stílusréteg: XIX. - XX. század (új stílus)