Minden népnek megvan a maga zenei múltja.
Az évszázadok során kialakult népzenei hagyományainkban mindenki magára találhat.
A dallamokat és szövegeket szájhagyomány útján adta át egyik nemzedék a másiknak. Ezért egy dalnak számtalan változata ismeretes, de lényeges vonásait mindig megtartva.
A népi dalkincs tudatos gyűjtése, lejegyzése több mint száz éve kezdődött. 
Bartók Béla és Kodály Zoltán a magyar népzenében két alapvető stílust különböztetett meg: a honfoglalás korára visszautaló régit, és az újat, amelynek kialakulását több mint másfél évszázaddal ezelőttre tehetjük.

 MÁRCIUS HAVI NÉPDALUNK:

Márciusi dalunk a „Nincs szebb lány” kezdetű.

Rögtön dúr hármassal indít, majd leereszkedik a fá ás ré hangokra, amely az esetleges kísérő hangszerek, együttesnek a második lehetséges harmóniát szolgáltatja. Természetesen valamelyik domináns hangzatot, amely mindkettőt magában foglalja.

Hogyan? Magyar népdal, amely egyszerű hangzatokkal könnyedén kísérhető?
Már ez a kettős fordulat az első ütemben is jelzi, hogy újabb keletkezésű, új stílusú népdallal van dolgunk.

Az erős dúr jelleg, a világos szerkezet: A A5 B A, az emelkedő – majd visszaereszkedő dallam is ezt jelzi számunkra.

A második sor kvintnyi emelkedése az aranykapocs, ami a régi hagyományhoz köti.

Ismert népizenekarral való megszólaltatása is.

Előadásmód: Tempo giusto
Lelőhely: pontosan nem meghatározott, közismert dallam
Kadencia (sorzárlatok): 1 (5) 5
Dallamvonal: kupolás
Hangkészlet: d-r-m-f-s-l-t-d'-r'
Ambitus (hangterjedelem): 1-9
Hangsor: hétfokú Dó-sor (Dúr)
Szillabika (szótagszám): 8, 8, 9, 8, heteroszillabikus
Sorszerkezet: AA⁵BA
Szerkezet: strófikus
Pódia (soronkénti ütemszám): izopódikus - bipódikus
Metria: izometrikus
Ritmika: heteroritmikus
Funkció: táncdal
Stílusréteg: XIX - XX. század (új stílus) (dúr hármashangzat műzenei hatás)